Az NKTH stratégiai koncepciója és az új pályázati rendszer

A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal 2008. februárjától kezdve – megújított rendszerben - több új pályázatot ír ki. Fontos, hogy a pályáztatás megújult technikai rendszere mögött egységes koncepció legyen és a mögöttes kutatási és fejlesztési, illetve innovációpolitikai stratégiai célokat a pályázatok kiírásával egy időben nyilvánosságra hozzuk.

- Tervezet -

A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal

Az NKTH közhivatal a Gazdasági és Közlekedési Miniszter irányítása alatt. Az NKTH stratégiai tervei a Magyar Kormány által elfogadott Tudományos, Technológiai és Innovációs (TTI) Intézkedési Terv, illetve a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) által lefektetett általános gazdaságpolitikai célkitűzéseken belül helyezkednek el. Az NKTH - mint a GKM irányítása alatt álló központi intézmény – tehát külön, önálló gazdaságpolitikai stratégiát nem épít.  Pályáztatási politikáján keresztül azonban az NKTH közvetve hatást gyakorol hosszú távú gazdasági és technológiafejlesztési folyamatokra. Az NKTH kutatás és fejlesztéstámogató tevékenysége befolyással van ezen kívül még a tudomány és oktatáspolitikára, illetve a regionális fejlesztéspolitikára is.

I.  AZ  NKTH  ÉS  A  KUTATÁS-FEJLESZTÉS  HELYZETE

Az NKTH küldetése az Innovációs Alap és más K+F források felhasználásában:

Az Innovációs Alap és más a kezelésében álló pénzforrások elosztásán, illetve a kapcsolódó kutatási és fejlesztési politikán keresztül elősegíteni, hogy Magyarország a nemzetközi technológiai versenyben élvonalba kerüljön és egyes szakterületeken nemzetközi csúcstechnológiai tényezővé váljon.

Magyarország jövője függ attól, hogy követni tudja-e azoknak a kis országoknak a példáját, amelyek felismerve az extenzív fejlődés korlátait, az olcsó munkaerőforrások kimerülését, az esetleges természeti erőforrások hiányát egy-két évtized vagy még rövidebb idő alatt átállították gazdaságukat a technológiai fejlesztés, a magas hozzáadott értékű termékexport, néhány koncentrált területen a csúcstechnológia kifejlesztésének, a drága, magasan fizetett, magasan képzett munkaerő kiépítésének útjára.

Az NKTH hatásköre korlátozott:

Vannak olyan kormányzati, nemzetgazdasági célok, amelyek soktényezősek és - még ha az NKTH részt is vesz azok megvalósításában – nem tartoznak az NKTH felelősségébe, illetve elérésük feltételei alapvetően nem is az NKTH kezében vannak. Gyakran hangzik el az NKTH-val szemben olyan elvárás, amely szemben áll annak erősen korlátozott hatáskörével. Az NKTH-nak természetesen a jelenlegi szervezeti rendszerben is – a GKM háttérintézményeként - fontos fejlesztéspolitikai támogató szerepe van, de arra nincs hatásköre, hogy kiemelt, független országos hatáskörű tudománypolitikai irányító szervezetként a kutatás-fejlesztés és az innováció egészét, illetve a műszaki oktatást átfogóan irányítsa. Ezek a feladatok jelenleg több, különböző kormányzati és országos szintű intézménynél vannak.

A magyarországi GDP arányos K+F kiadások növelése (a jelenlegi 1%-ról) messze túlmutat az NKTH mandátumán. A gazdaság dinamizálása és egyéb gazdaságélénkítő politikák, csakúgy mint az  a kívánatos cél, hogy a magyarországi K+F tevékenység alapvetően piaci kereslet vezérelt legyen, egy sor olyan intézkedést igényelnek, amelyek túllépik az NKTH hatáskörét.
Az a törvényi előírás, hogy az Innovációs Alapból történő támogatás nagyobb része (60%-a) jusson a vállalatokhoz és csak kisebb része (40%-a) költségvetési intézményekhez ugyan az NKTH feladatkörébe tartozik, de szigorú azonnali végrehajtása – megfelelő közigazgatási reform híján - több kutatóhelyet igen nehéz helyzetbe hozna.

Számos magyar egyetem és más költségvetési kutatóhely esetleges alulfinanszírozottsága, illetve néhány – főleg humán vagy társadalomtudományi - diszciplína kutatási projektjeinek forráshiánya komoly probléma, azonban megoldásuk nem hárulhat az NKTH-ra és az Innovációs Alapra (pontosabban az Alapot évente létrehozó és nem ezzel a céllal  járulékokat fizető magánvállalkozásokra).
Az alapkutatások koordinálása és finanszírozása sem alapvetően az NKTH feladata, annak ellenére, hogy az NKTH pályázati rendszerében az alapkutatások helyesen és természetszerűleg komoly állami támogatásban részesülnek. Bár az NKTH-tól, mint a kutatási források kezelőjétől gyakran várják el főleg a pénzügyi kérdések megoldását, de ez a kérdéskör az Innovációs Alapon és az NKTH mandátumán messze túlmutat.

Vázlatos K+F helyzetkép: problémakörök

A nemzetközi versenyképességhez – többek között – erőteljes technológiai beruházásnövekedés, az erőforrások koncentráltsága, az exportképesség növelése, erőteljes kis- és középvállalati piaci keresletélénkülés lenne szükséges. Ezzel szemben ennek ellenkezőjét tapasztaljuk.

• Alacsony K+F beruházás, amely jelenleg a GDP közel 1%-a. További gyors növekedés a közeljövőben állami beruházásnövelésből nem várható.
  

  A fejlett csúcstechnológiájú országokban a GDP 3.5-5%-át fordítják kutatásra és fejlesztésre. Az EU 2004-es lisszaboni célja volt 2010-ig megnövelni az EU átlagot 3%-ra (a jelenlegi 1.9%-os átlagról). Ma már látható, hogy ez a cél nem érhető el, és az EU elmarad az élenjáróktól. Eközben Magyarország elmarad az EU átlagtól is, mivel csak az EU átlag felét fordítja K+F-re, nem is beszélve az EU-ban élenjáró skandináv országok közel 4%-os beruházásaitól.

• Fragmentálódás. A helyi érdekérvényesítés és az egységes koncepció hiánya miatt az elmúlt években 30-40 olyan központ jött létre, amelyek inkább nevezhetők kompetencia központoknak, mint tudásközpontoknak. Huszonkilenc állami és negyven fölötti magánegyetem szükségessége önmagában is megkérdőjelezhető egy tízmilliós országban, ám 19 egyetemi tudásközpont, de még akár 19 kutatóegyetem fenntartása és a kutatás élvonalában tartó folyamatos finanszírozása is hihetetlen költségekkel és kérdéses eredményekkel járhat csak.
  

  Más Magyarországnyi méretű fejlett technológiájú országokban tipikusan 3-6 tudásközpontot  és néhány kutatóegyetemet fejlesztenek (szemben a magyar több tucatnyi különböző forráselszívó „központtal” és megszámlálhatatlan egyetemmel. A fragmentált magyar helyzetben 19 Regionális Egyetemi Tudásközpont (RET) és 19 egyetemi-vállalati Kooperációs Kutatóközpont (KKK), valamint számtalan egyéb központfejlesztő támogatási forma jött létre. RET-ek és KKK-k  világszínvonalon produkálandó eredményei még váratnak magukra. (A  csúcstechnológiai fejlődésben élenjáró közel ötmilliós Szingapúr mindössze két egyetemet tart el – igaz mindkettő az egyetemi világrangsor  élvonalában van). 

• Állami elosztás vezérelte K+F beruházások – piaci kereslet vezéreltek helyett. Az innovációra vállalkozó vállalatok jelentős részét nem a piaci kereslet és kényszer  kutatásra és fejlesztésre, hanem az állami központi támogatás elnyerésének lehetősége és ennek segítségével az alacsony kockázattal kialakítható innováció és piaci előnyszerzés.

  A fejlett csúcstechnológiájú országokban nem csak a K+F beruházás mérete sokkal nagyobb, mint Magyarországon, hanem annak a magánforrás bevonási képessége is. Míg ott az állami versus magánberuházás aránya mintegy 20 versus 80 százalék, addig Magyarországon a K+F beruházások döntő többsége, mintegy 60 százaléka állami és csak mintegy 40%-a magán, sőt ez utóbbinak döntő része is csak néhány tucat nagyvállalat tevékenységéből tevődik össze. Észre kell venni, hogy néhány multinacionális vállalat kutatási tevékenységének – remélhetőleg soha meg nem történő – kivonulásával  a magyar K+F összbefektetés drámaian visszaeshetne.

• Kevés az exportpiacképes kutatás és fejlesztés
  A K+F tevékenységet folytató és állami támogatásban részesülő kutatóközpontok és vállalatok többsége is hazai belső piacra fejleszt.
  A hozzáadott értékű termékek exportja nem nő az exportnövekedés arányában.
  Drámaian alacsony és egyre csökken a Magyarországon beadott szabadalmak száma (egy főre esően az EU átlag egytizede). 
• Szakemberellátás, oktatás
  A kínálati oldalon a szakképzett munkaerő jelent szűk keresztmetszetet. A nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsony a műszaki és természettudományos felsőfokú képzés, a doktorképzés alacsony aránya a humán és társadalomtudományok javára, de már a középfokú technikusi és laboránsképzés alacsony és egyre csökkenő számai mind azt jelzik, hogy a technológiai versenyben, a nemzetközi kutatóközpontok és a kutatási nagyberuházások idecsábításában a háttér, a humán bázis biztosításában Magyarország komoly hátrányokkal indul más lehetséges nemzetközi színterekkel szemben. 

II.  CÉLOK  ÉS  ALAPELVEK

Az Innovációs Alap pályáztatási rendszeren keresztül történő elosztásának hosszú távú céljai

1. Kettős stratégia: a technológiai fejlődés „alapjainak” és „csúcseredményeinek” biztosítása.
   a. A technológia fejlődés „alapjainak” támogatása a széles társadalmi bázist, a decentralizálást, a regionalitást  (oktatás, kutatás, kutatócserék, doktorképzés, konferenciák, közös kutatások, helyi törekvések támogatását, stb.) jelenti.
   
   • Egyik legfontosabb aspektusa a technológiai fejlődés hátterét biztosító természettudományos és műszaki oktatáspolitika támogatása kis iskolás kortól a doktorképzésig (ösztöndíjak, projektfinanszírozás révén).
   • Másik fontos aspektus a helyi kezdeményezések támogatása, a regionális kiválasztódás és a bizonyos mértékig decentralizált támogatáspolitika kiépítése.
   b. A technológiai fejlődés „csúcseredményeinek” támogatása a nemzetközileg kiemelkedő, az ország számára kitörést jelentő kutatási-innovációs-technológiai tevékenységet és a kapcsolódó intézményeket (centers of excellence) jelenti. A stratégiai cél itt az erőforrások koncentrálása és kiválósági versenyben történő elosztása. Ez utóbbi (b.) cél tehát olyan körülmények kialakítását jelenti, ahol „olimpiai bajnokok” születhetnek, szemben az előző (a.) cél „tömegsport” jellegével. Lényeges elem, hogy a „győzteseket”, tehát a kiválósági központokat nem előre választják ki valamilyen „hivatalban”, hanem pályáztatás-versenyeztetés útján emelkednek ki. (Elméletileg fontos fenntartani a lehetőséget, amely – remélhetőleg -  nem valószínű, hogy egyetlen induló sem képes a nemzetközi versenyképesség szintjén teljesíteni).

   A cél tehát egy országos többlépcsős verseny a nemzetközi szintű versenyképességért. Ez a politika a kiemelkedőket támogatja és az erősségeinkre épít, nem a lemaradókat segíti és nem a gyengeségeinket igyekszik kiküszöbölni (szemben az ezt a célt szolgáló EU alapokkal a különböző operatív programokban és sok más fontos, a kormány TTI stratégiájában megfogalmazott céllal).  

2. A nem állami K+F beruházások arányának növelése. A magyar kutatás és fejlesztés motorja az állami beruházás és innovációs politika. Bár általában az „állam” és a központi innovációs politika szerepe, jelentősége – más fejlettebb országokhoz hasonlóan –nem csökkenhet, fontos lenne, hogy a K+F beruházás motorjaként a magán beruházás és a piaci „innovációs kereslet” jelenjen meg, az állam pedig a technológiai fejlődés - a nem kevésbé fontos - „katalizátora” legyen.

   A nem állami K+F növelése gyakorlati célként úgy jelentkezik, hogy  az Innovációs Alapot a pályáztatás során külső magánforrásokból szükséges megemelni. Ez nem csak megnövelné a K+F beruházások volumenét, hanem egyúttal megváltoztatná az  állami- és magánberuházás arányait is az utóbbi javára.

   A magán K+F beruházások növelésének célja kijelöli ennek két eszközét is: 
   

   • A külföldi multinacionális vállalatok magyarországi technológiai beruházásainak ösztönzése.
   • Kis és középvállalatok K+F beruházásainak növelése (a beruházás kockázatának csökkentésén keresztül).

   A magyar GDP arányos K+F beruházás növekedése a közeljövőben nem várható az állami beruházás növekedésétől. A magán K+F területén sem várható radikális növekedés a jelenlegi kockázati tényezők fennállása mellett. Ellenben a pályázatokon keresztül juttatott támogatás mellé kötelezően társuló magánforrások nem csak az Innovációs Alapot és magyar K+F ráfordításokat növelnék meg, hanem egyúttal egészségesebb, kevésbé állami szétosztásra épülő K+F politikát is eredményeznének.

   Az Innovációs Alap egészét, mint országos „seed money”-t, magvető tőkét kell kezelni. Egyrészt olyan állami befektetésnek fogjuk fel, ahol az egyik (persze nem elégséges) cél a befektetés „hozamának” (a „mag” termésének) elérése, vagyis az állami K+F beruházásnak  a külső pénzforrásokat bevonó képessége. Másrészt az Innovációs Alap kockázatmegosztó „üzleti angyalként” kezelendő, amely az innovációs folyamat legelső szintjére léphet be annak érdekében, hogy további magán tőkeberuházásokat megkönnyítsen.

3. Az exportpiacképes innovációs tevékenység támogatása. Ez azzal a következménnyel jár, hogy az innovációs lánc részeként jelentkező kutatási és fejlesztési tevékenységet az (export)piac-képesség részeként és szempontjából értékeljük. A  gyakorlatban ez a szakmai értékelés mellett a megvalósítás, a piacképesség, az exportpiaci kivitel bizonyítását jelenti a támogatott K+F tevékenységek számára. A piacképesség szempontjának érvényesítése természetesen nem teremt elsőbbséget az úgynevezett alapkutatás és az alkalmazott, ipari kutatás között.

Az új pályáztatási rendszer kiépítésének alapelvei

• Nemzetközi szintű versenyképesség.
   Az úgynevezett tudásközpontok fejlesztésének fent és lejjebb felvázolt „piramiselvű” (a „kiemelkedő” központokat egyre növekvő mértékben támogató) stratégiai célja kifejezett váltást jelent a korábban követett stratégiával, amennyiben nem regionális és nem kompenzációs alapon kíván tudásközpontokat fejleszteni, hanem kifejezetten kompetitív és kvázi magánbefektetői szemléletű eredményorientált alapokon. Az ország egészének hosszú távú érdeke, hogy nemzetközileg versenyképes egységek (hálózatok, központok) jöjjenek létre, ahol a meglévő legjobb egységekbe „fektet” az ország (állami és magánforrásokkal) és a kiemelkedőkbe tesz még további anyagi és szellemi „befektetéseket”. Az egyenlőtlenségek ilyen fokozása természetesen néhány elit kutatási centrumot  fog eredményezni, de ebben az esetben ez is a kifejezett cél.(A RET-ek esetében tovább folytatódhat a regionális vagy más intézményes forráskompenzáló szemléletű támogatás az EU strukturális alapjaiból, de ezek nem az NKTH kezelésében vannak).

• Az Innovációs Alapból létrejövő támogatást kutatásra, fejlesztésre és innovációra fordítsák a támogatottak.
  Az alacsony magyar K+F beruházások tényét súlyosbító probléma, hogy az államtól kapott támogatási összeg jelentős százaléka csak a statisztikai adatokban fordítódik kutatásra és fejlesztésre, a valóságban ezek jelentős részét keresztfinanszírozással az intézményi működési költségek kiegészítésére használják. Az Innovációs Törvény egyértelműen kizárja, hogy az Alapot ne innovációra használják, illetve kizárja azt is, hogy annak zöme költségvetési intézmények büdzséjének kiegészítésére forduljon. A gyakran és hangosan felvetett kérdés persze jogos, hogy vajon akkor ki támogassa a nem az Innovációs Törvény által meghatározott körbe tartozó kutatásokat és kutatóhelyeket. Ezt a kérdést viszont nem az NKTH-nak kell megválaszolni– és a törvény szerint - nem az Innovációs Alapból kell megoldani.

  Egyes költségvetési intézmények a K+F támogatást már eleve beépítik a következő évi költségvetésükbe a működési költség fedezésére. A támogatásigénylés másik gyakori érve a szimpla költségvetési hiányon túl, amelyik – eltorzítva az Innovációs Törvény szellemét - az “innováció” fogalom definícióját parttalanná bővíti annak érdekében, hogy bármilyen, a K+F+I-hez nem tartozó tudományos projekt beleérthető és támogatható legyen (például mondjuk Petőfi lírájának “innovatív” elemzése lehet tudománypolitikai szempontból fontos és támogatandó, de nem tartozik az Innovációs Alapból történő kutatás és fejlesztés politikájának feladatkörébe).

• Kemény költségvetés a támogatás felhasználásánál:
  A külső magánforrások (bankhitel, kockázati tőke, saját tőkeberuházás, stb.) igénybevételét pozitívan figyelembe kell venni pályázatok megítélésénél. Minthogy ezeket a külső magán pénzeket ki kell termelni és vissza kell fizetni (a hitelezőnek vagy befektetőnek), ez egyúttal a puha költségvetésnek, tehát az állami  K+F támogatások szabad, ellenőrizetlen felhasználásának is véget fog vetni.

• A támogatások odaítélésének átlátható és ellenőrizhető rendszere:
  A bírálat és rangsorolás rendszerét az alábbiakban röviden, az NKTH honlapján részletesen ismertetjük. Folyamatban vannak gyakorlati és jogi lépések annak érdekében, hogy a pályázatokat rangsoroló bizottságok tagjainak neve utólag nyilvánosan elérhető legyen.
  A befolyásolás kizárásának érdekében viszont a specializált szakértői véleményt adó szakértők neve nem kerülhet nyilvánosságra.
  A koncentrált nagy összegű támogatásokról a döntés a lent ismertetett Innovációs Versenyközpontok esetében nyilvános vitát követően történik.

• A támogatás ellenőrzött folyósítása és a forrásfelhasználás auditálása, illetve a kitűzött célok megvalósításának számonkérése:
  A támogatás folyósítása csak a folyamatos ellenőrzéssel és audittal történhet, amely végigkíséri a teljes támogatási folyamatot a kezdeti beruházásoktól az eredmény értékeléséig. A mind pénzügyi, mind szakmai auditot végző külsős szakemberek és a Független Audit Bizottság döntik el, hogy a források egyáltalán tovább folyósíthatóak-e, tehát azokat a deklarált céloknak megfelelően és a kitűzött eredményeket hozóan használják fel.

III.  A  PÁLYÁZTATÁS  ÚJ  RENDSZERE

Az új pályáztatási rendszeren keresztül közvetlenül megvalósítható célok összefoglalása

• széles decentralizált tudásbázis kiépítése (kis támogatás minél többnek)
• koncentrált nemzeti technológiai kutatás és fejlesztés (nagy támogatás minél kevesebbnek)
• belső országos kiválósági verseny a forrásokért, a kiemelkedők támogatása (nem a lemaradók kárpótlása)
• független, külső (nem NKTH hivatali) bírálati rendszer továbbfejlesztése
• bírálati testületi tagok nevének nyilvánosságra hozatala (döntés után)
• külső pénzforrások bevonása a pályázati támogatás mellé (bankhitel, saját forrás, kockázati tőke)
• tárgyalásos szerződéskötés (döntés nem „papírok” fölött, hanem kutatócsoportokkal)
• kemény költségvetés megkövetelése a források felhasználásában
• eredményértékelés és független értékelő/auditrendszer a források folyósításánál
• a pályázók összesített „támogatástörténete” és a korábbi forrásfelhasználás hatékonyságának ellenőrzése
• nyilvánosság ellenőrző szerepének fokozása

Pályáztatási források elosztásának intézményei ellenőrzési rendszere

Az NKTH felett az intézményes irányító szerepet a Gazdasági és Közlekedési Miniszter gyakorolja.

Az NKTH-val szemben a talán legfontosabb elvárás, hogy a pályázók számára átlátható, ellenőrzött, és kiszámítható pályázati rendszert építsen fel, továbbá a pályázatok elbírálása és folyósítása kiszámítható időintervallumokban történjen. Egy ilyen rendszert többszintű rendszeren keresztül lehet megvalósítani.

Többszintű és független bíráló bizottságok:
Külső Szakmai Bírálati Bizottságok (pályázat típusától függően lehet két vagy háromszintű):

1. külső specializált szakmai szakértők (2-3 speciális szakterületi szakértő) véleményt adnak minden egyes pályázatra, majd  külső független szakmai testületek (szakmai irányító testület) rangsorolják a pályázatokat.
2. külső pályázati tanács (Pályázati Tanács) rangsort állít a megvalósíthatóság, külső pénzforrások, hasznosság, K+F források korábbi felhasználása, stb. szempontjainak bevonásával, javaslatot tesz  a támogatás mértékére.
3. NKTH elnöke aláírásával a végső felelősségvállaló a rangsor felállításában
4. Független Audit Bizottság: Tagjai gazdasági szakemberek és specializált területek szakértői. A Bizottság értékelést ad az NKTH Elnökének az auditált projektekről és javaslatot tesz a támogatás további folyósítására vagy felfüggesztésére.

Független ellenőrző testületek:

• KUTIT Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács. Elnökét és tagjait a Miniszterelnök nevezi ki. Tagjai a fontosabb állami és szakmai intézményeket képviselik. Feladata, hogy döntsön az Innovációs Alap felhasználásának stratégiai kérdéseiben és formális társadalmi szakmai ellenőrző szerepet játsszon a pénzforrások elosztásánál és a támogatási formák megítélésénél. Az NKTH elnökének javaslatára eldönti a támogatási források mértékét, egyúttal azt is, hogy a rangsoroltak mekkora köre részesül támogatásban.
• Független tanácsadó testületek az NKTH elnöke mellett. Feladata, hogy tagjainak személyes presztízsével, azok politikai és intézményi függetlensége révén képviselje a kormányciklusokon túlnyúló nemzeti érdekeket, a nemzet jövőjét érintő alapvető stratégiai  kérdésekben állást foglaljon és tanúsítsa a közpénzek átlátható és ellenőrizhető felhasználását. Joga van bármely részfolyamatba betekinteni az NKTH Elnökéhez intézett kérésen keresztül (és a jogszabályokon belül). Az NKTH elnökének független tanácsadói ad hoc jelleggel kibővülnek szakmai tanácsadókkal (egyes szakterületek tekintélyes képviselőivel) egyes speciális szakkérdések, országos fejlesztési kérdések, pályáztatási stratégiák szakmai alapkérdéseinek eldöntésénél.

Intézményes lépések 2008-as időterve

• NKTH szervezeti átalakítása: a volt pályázatkezelő hivatal beolvad az NKTH-ba, a pályázatkezelés főbb területei kiszerveződnek a MAG Zrt-be. (2008. január 31.)
• NKTH szerkezeti átalakítása (2008. március 15.) és szolgáltató jellegű funkcióinak kiépítése (2008 július).
• Új pályázati rendszer fokozatos életbeléptetése (2008. februárjától).
• Az NKTH eredmény ellenőrző funkcióit képviselő Értékelő és Audit rendszer felépítése (fokozatosan 2008. végéig). A pénzügyi audit rendszere jelenleg is működik, a szakmai értékelési rendszer működésbe hozatala és a megfelelő adatbázisok kiépítése az év során várható.
• „Fokozatosan folyósított” támogatási források rendszerének életbeléptetése. Ez a rendszer folyamatosan adagolja a központi támogatást a pályázatban vállalt K+F célok teljesítésének függvényében (a rendszer a monitoring és audit rendszer felállítása után léphet életbe 2008/2009)

Négy pályázati típus rövid áttekintése

A korábbi több tucat pályázatot négy csoportba soroltuk és elnevezésük többnyire megváltozott (történelmi személyelnevezések helyett a pályázat tartalmára utaló elnevezést kaptak). A négy típusba sorolt pályázatok bírálati rendszere eltér egymástól, lehet két vagy háromszintű bírálati rendszer (a fent ismertetett módon)

1. Tudásbázis Bővítése (Mecenatúra, Ötlet, Innocsekk, stb.): Ezeknek a pályázatoknak a célja, hogy Magyarországon a tudás bázisa (kisiskolás kortól kezdődően) minél szélesebb, decentralizáltabb, társadalmi hierarchiát mellőző és lokalitást-regionalitást tükröző legyen. Ennek módja a viszonylag kis költségű, tematikus, alkalmazott jellegű, folyamatban lévő, napi tudományos jellegű tevékenység támogatása, amit viszonylag kis összegű támogatással nagy létszámú pályázó támogatásán keresztül szeretnénk elérni. (Magán és intézményi pályázóknak egyaránt.)
2. Nemzeti Technológia Pályázatok (volt Jedlik Ányos pályázatok): A pályázat célja technológiai fejlesztésre irányuló (akár alapkutatás, akár piacra vihető terméket eredményező) nagy K+F projektek támogatása. A cél viszonylag széles körű pályázói kör (egyetemi, akadémiai, nagyvállalati, kis- és középvállalati pályázók projektjeinek) támogatása.
   A támogatott projekteknél a forrásfelhasználást és a kitűzött célok megvalósítását külső vállalat és egy Független Audit Bizottság végzi pénzügyi és szakmai területen, illetve dönt a támogatás folytatásáról vagy felfüggesztéséről.

   A Nemzeti Technológia Pályázatok kiszámítható módon minden év tavaszán és őszén kiírásra kerülnek. A minden évben változatlanul kiírásra kerülő négy szakterület - élettudományok, agrárium, ipar, környezet - mellett specializált szűk szakterületek (pl. nanomedicina, mobil technológiák, elektronika az egészségügyben) is rendszeresen meghirdetésre kerülnek – ezek viszont mindig az aktuális fejlesztési igények szerint változva.

3. Nemzeti Innovációs Versenyközpontok:  Ennek a pályázati formának a célja innovációs kutatási programra  szerveződő kutatóhely hálózatok  kiépítése, ahol a pályázó lehet akadémiai, egyetemi, nagy- vagy kisvállalati vagy ezek konzorciumai. Minthogy a külső tőkeforrás (saját vagy kockázati tőke, hitel) bevonása kötelező, ezért a pályázó konzorciumnak vagy annak egy részének társasági formát kell öltenie. A cél néhány országosan kiemelt nemzetközileg versenyképes program köré a források koncentrálása, országos kompetitív szelekciót követően. Többlépcsős, mintegy hat évet átölelő szelektív pályáztatás, amely végül 3-5 ilyen versenyközpont létrehozására irányul. A többlépcsős pályáztatási cikluson végigjutó vállalkozások az állami támogatás és a külső források bevonása után maximum mintegy 10-15 milliárd HUF (ebből maximum 9 milliárd állami) fejlesztési forrással rendelkezhetnek. A 2008-ban kiírásra kerülő első fordulóban maximum 3  milliárd HUF támogatást nyerhetnek a pályázók. A pályáztatás nyilvános vita bevonásával történik. Az állami források folyósítása a saját külső pénzforrások bevonásával párhuzamosan a társaság Igazgató Tanácsa, a Független Audit Bizottság, az NKTH Elnöke, és a nyilvánosság ellenőrzésével történik.

   Csak azok a kutatási programok (akár alap vagy ipari kutatóprogramok, de nem projektek) juthatnak végig a teljes támogatási cikluson, amelyek menetközben nemzetközi versenyképességet bizonyítanak feltehetően valamely”nagyméretű” piacon vagy régióban és feltehetően valamely szűkebb „rés” (niche) szakterületen és egyidejűleg képesek a külső (nem NKTH támogatás) források kitermelésére és visszafizetésére (termékben jelentkező K+F tevékenység esetén exportképes termékek kifejlesztését kell igazolni). Ez a támogatási forma alapvetően „társadalmi magán befektetés” jellegű, amennyiben kombinálja a társadalmi cél elérését a tulajdonos-befektető költségellenőrző kontrolljával, ez esetben az Innovációs Alap kezelője (NKTH) és a többi testület, mint egy magánvállalat igazgatósága ellenőrzi a kitűzött célok megvalósítását és a források felhasználását.   

4. Nemzetközi pályázatok: bilaterális szerződésre épülő pályázati alapok, EU 7-es keretprogram pályázatai, nemzetközi nagyprojektek, stb.